Mi ment félre, és mit tanultam belőle

Hangos kezdet, halkabb kitartott rész

Szinte minden minta hangosan indul, majd halkabb kitartott részbe esik vissza, és a lecsengés is a halkabb szintről folytatódik. Mind a 213 nyers felvételen mérve a szintesés mediánja sípsoronként 5–6 dB, és közülük 205-ben legalább 3 dB. Az erősítés növelése sem segített: attól a megszólalások is hangosabbak lettek.

Otthon egy Yamaha YDP-165 digitális zongora sípos orgona hangszínét szólaltattam meg a BOYALINK (új lapon nyílik meg)-en keresztül, számítógépen és telefonon: a hang nagyjából egy másodperc után körülbelül 5–8 dB-lel visszaesett, a telefon saját mikrofonja viszont egyenletes maradt. A probléma tehát a BOYALINK felvételi jelútjában van. A pontos ok nem ismert, és a kézikönyv nem ír automatikus erősítésszabályozó üzemmódról.

(nagyobb fotó)

(nagyobb fotó)

Döntésem: ez a mikrofonrendszer kitartott síphangok mintavételezésére nem alkalmas. Hogy az első próbálkozás használható legyen, mind a négy sípsor mintái megszólalás-korrekciót kaptak, a Födött 8' (Gedackt) és a Subbass 16' minták az első 1,5 másodpercben 6 dB-es hangerő-csökkentést (lásd: a befejező munkák). A valódi megszólalást ez nem hozza vissza.

Amit tanultam: a mikrofonokat még a templomba indulás előtt próbáljam ki hosszan kitartott hangokkal, és magát a felvételt ellenőrizzem: a jelzőfények és a beállítások nem elegendők. Legközelebb

Fújtatózaj és halk szint

A fújtató jól hallható, mert a BOYA (új lapon nyílik meg) mikrofonok elég zajosak, a szint pedig alacsony volt: a Subbass legmélyebb C hangjának csúcsa körülbelül −29 dBFS. Két egymásra rakott zajcsökkentési menet után is hallható maradt. Jobb megoldás: egyetlen gondos menet az eredeti felvételen, anélkül hogy minden nyomát el akarnám tüntetni, mert a túl erős zajcsökkentéstől a hang fémes vagy „víz alatti” lesz. 50 Hz-es lyukszűrőt nem használtam, mert a Subbassnak 49–55 Hz körül valódi hangjai vannak. Kikapcsolt fújtatóval pedig nem vettem fel teremzajt.

Amit tanultam: kerüljem a túlvezérlést, de feleslegesen halkan se vegyek fel, és a teremzajt bekapcsolt és kikapcsolt fújtatóval is rögzítsem. Legközelebb

Túl erős billentés

A billentyűket és a pedálokat a szükségesnél erősebben nyomtam le, és ez traktúrazajt okozott. Néhány hang elején a rövid, „csippanó” zajok valószínűleg ebből erednek; ezeket helyileg kiszűrtem.

Amit tanultam: a billentyűket és a pedálokat finoman és egyenletesen nyomjam le és engedjem fel. Legközelebb

Külön felvétel a Dolce transzmisszió 12 sípjához

Mivel a Dolce transzmisszió 12 saját sípját külön felvételben rögzítettem, a szintjük megugrott a sípsor többi részéhez képest: ezt a 12 sípot körülbelül 12–25 dB-lel kellett halkítanom.

Amit tanultam: a sípsort és a belőle képzett transzmisszió saját sípjait egy felvételben rögzítsem. Legközelebb

Időzítés: a minta kezdete, a lecsengés és a szünetek

• Első mintáim 0,5–1 s-mal a síp megszólalása előtt kezdődtek. A Hauptwerk a mintát az első pillanatától játssza le, így ebből minden billentyűn 0,5–1 s késés lett. Most egy minta csak 20–50 ms-mal a síp megszólalása előtt kezdődik.
• Első lecsengési jelölőim kissé későre kerültek, és a sípok elvágottnak hangzottak a billentyű felengedésekor: túlságosan ránagyítottam a LoopAuditioneerben, és nem láttam a teljes hullámformát. A jelölő most a lecsengés legelső pillanatában van. Egy Subbass-sípnál egy periódus körülbelül 31 ms, így 30–50 ms már hallható. Legközelebb úgy állítom be a nagyítást, hogy a teljes hullámforma látható legyen.
• A hangok között a szükségesnél tovább vártam: minden 10 másodperces hang után 10 s csend következett, a felvételi időzítő alapértéke. Ez a felvételi alkalmat és a szerkesztést is meghosszabbította; 5 s csend elég.

Legközelebb

Hangmagasság-felismerés a basszusban

Az automatikus hangmagasság-felismerés a basszusban nagyot tévedhet. A Subbass legmélyebb C hangjára a három módszer 31,4, 16,3 és 19,1 Hz-et adott; a valódi hangmagasság körülbelül 32,2 Hz volt.

A helyes hangmagasság-metaadat ugyanolyan fontos, mint maga a felvétel. A felvett sípokat soha nem hangolom át; ehelyett minden WAV-fájl tartalmazza a hozzá tartozó síp mért hangmagasságát, és a Hauptwerk erre az értékre támaszkodik. Egy valóban hamis síp ezért nem baj, amíg a tárolt érték a valódi hangmagasságát adja meg: az orgona nem A = 440 Hz-es kiegyenlített temperálásra van hangolva, és a Subbass említett legmélyebb C hangja a névleges 32,7 Hz helyett körülbelül 32,2 Hz-en szól. A hibás tárolt érték viszont hamissá teszi a hangot a Hauptwerkben: az egyik Principal f körülbelül 184 Hz-ként volt tárolva, holott körülbelül 172,7 Hz-en szól. Ezt azóta kijavítottam; lásd: befejező munkák.

Halk hangok felerősítése

Zajos felvételeket ne erősítsek fel nagyon csak azért, hogy a szintjük egyezzen: velük együtt a zaj is felerősödik. Amikor a halk Salicionál-hangokat legfeljebb 27 dB-lel próbáltam megemelni, a sziszegés túl hangos lett, és visszatértem a biztonsági mentéshez. A hangos hangok halkítása jobban bevált.

Betöltés a Hauptwerkbe

Ha az XML-ellenőrzés hibátlan, az még nem jelenti, hogy a Hauptwerk be is tölti a fájlt: az egyik név hosszabb volt a Hauptwerk 32 karakteres korlátjánál, és az orgona rövid nevére 16 karakteres korlát vonatkozik. Minden változtatás után töltsem be és hallgassam meg a készletet, a WAV-fájlok szerkesztése után pedig építsem újra a Hauptwerk mintagyorsítótárát.

Maga az orgona

Két síp nem szólt a felvételkor: a Salicionál 8' a² hangja és a Subbass legfelső hangja, a d¹. Azt is észrevettem, hogy az egyik manuálbillentyű gyors egymás utáni leütésre nem ismétel, egyik regiszterrel sem; hosszabb szünet után ismét megszólal. A két néma síp mintáit szomszédos sípokból kellett rekonstruálni; lásd: amit megfigyeltem és a két rekonstruált hang.