Ján Princzkel

Szent Anna, Bia

A biai Szent Anna-templom – A Sándor család egykori kápolnája

A templom 1766-ban épült Sándor Antal báró számára, a kastélyhoz kapcsolódóan, és 1863-ig a Sándor család magánkápolnája volt. 1949 óta plébániatemplom, és szerepel a Pest Megyei Értéktárban.

Ezt a szöveget mesterséges intelligencia írta gondosan összegyűjtött jegyzetek alapján, ezért hibákat tartalmazhat. Az angol változatból mesterséges intelligencia fordította: angol eredeti. Javításokat szívesen fogadok

A templom a Google Térképen (új lapon nyílik meg)

Az épület

A templom 1766-ban épült Sándor Antal báró számára, a kastélyhoz kapcsolódóan, valószínűleg a korábbi Szent Kristóf-magánkápolna helyén vagy mellette. Tervezője nem ismert.

Egyhajós templom, egyenes záródású szentéllyel és karzattal. A források eltérően datálják mai formáját. A Biatorbágyi Értéktár szerint 1800-ra nyerte el, és a bejárat zárókövén is az 1800-as évszám áll. A BME 2008-as építéstörténeti tanulmánya szerint 1823-ban építették át mai formájára, amikor a fatornyot kőtoronyra cserélték. A klasszicista utcai homlokzat az új kastélyhoz illeszkedve készült. A templomot 1891–1892-ben renoválták.

A sárga templom és tornya két magas fa között, az utca túloldaláról nézve (nagyobb fotó)
Az utcai homlokzat és a torony.

Családi kápolnából plébánia

  • 1863-ig a templom a Sándor család magánkápolnája volt, bár a helybeliek is használták. 1863. április 30-án Sándor Móric gróf alapítólevéllel a hívek használatára adta; az épület az uradalom tulajdonában maradt.
  • 1859-ig Torbágy filiája volt, ezután önálló lelkészség, 1949 óta pedig plébánia.
  • A keresztelési és a halotti anyakönyvek 1775-ben, a házassági anyakönyvek 1781-ben kezdődnek; a Historia Domus 1921-ben.

Oltárképek és berendezés

  • Az első Szent Anna-kép a kegyúr ajándéka volt. 1817-re a nedvesség erősen megrongálta, további sorsa ismeretlen.
  • 1904-ben Pauline hercegnő új Szent Anna-oltárképet ajándékozott; festője nem ismert.
  • 1952-ben C. Molnár Pál festménye váltotta fel a korábbi, rossz állapotú oltárképet. Szent Annát, a gyermek Máriát és Szent Joachimot ábrázolja, a háttérben Bia faluval.
  • Egy régebbi, eredeti oltárkép XVI. Lajos stílusú keretben ma oldalt függ.
  • A fehér márvány keresztelőkút Sörös Katalin 1903-as ajándéka.

A huszadik század

  • 1909–10: a kegyúr megnagyobbíttatta a kóruskarzatot, és két kőoszlopát öntöttvas oszlopokra cserélték.
  • 1924: egy forgószél ledöntötte a tornyot; az uradalom még abban az évben újjáépítette.
  • 1928: renoválták a templomot: a külsőt az uradalom, a belső festést a plébánia végeztette.
  • 1934: az új harangok miatt megemelték a tornyot, négy kis harangablakkal.
  • 1948–1971: Angeli András plébános idején a belső teret fokozatosan korszerűsítették: 1949–50-ben új gyóntatószék készült; Csurgay Károly mérnök 1950–51-es, a karzat stabilabbá tételét célzó tervei nyomán új karzatkorlát és áldoztatórács, Tóth Gyula tervei szerint; 1953-ban pedig – szintén Tóth Gyula tervei szerint – szembemiséző oltár, több mint egy évtizeddel a II. vatikáni zsinat előtt. Ugyanebben az időszakban került a templomba három kovácsoltvas, katedrálüveges ablak, magyar szentekkel és a hétköznapok szentjeivel.
  • 1973–74: a balesetveszélyes, stukkós fafödém helyére új fa kazettás mennyezet került.
  • 1990-es évek: Mária-mellékoltár.
  • 2000-es évek eleje: padlófűtés; a templomhajó eredeti kőpadlólapjait kicserélték.
  • 2007: megtisztították a kőoltárt és a keresztelőkutat.

Védettség és búcsú

A templom 2018 óta szerepel a Pest Megyei Értéktárban (38/2018. sz. határozat). Búcsúja Szent Joachim és Szent Anna ünnepe, július 26.

A templom képekben